Meghatározása a platyhelminthes jellemzői


Ellenőrző kérdések a Egyedszámuk az ízeltlábúakhoz és puhatestűekhez hasonlóan igen magas. A fonálférgeknek több olyan elsődleges tulajdonsága van, amely csak rájuk jellemző.

meghatározása a platyhelminthes jellemzői

Ilyen például a hengeres, megnyúlt, keresztmetszetben kör alakú testforma. Bőrizomtömlőjük csak hosszanti lefutású izomelemekből áll, nincsenek körkörös izmaik.

meghatározása a platyhelminthes jellemzői

Kiválasztószervük különleges felépítésű. A fajok egy része párzóhoroggal rendelkezik. További, másodlagos bélyegeik más állatcsoportoknál is megfigyelhetőek, de elsődleges bélyegeikkel együtt sajátos jelleget biztosítanak a fonálférgeknek. Testüket felépítő sejtek száma nagy állandóságot mutat.

Ez a sejtszámkonstancia egyben azt is jelenti, hogy a fonálférgek regenerációra képtelenek.

Fonálférgek

Kutikulájukat vedlés útján tudják eltávolítani. Néhány ízeltlábúhoz hasonlóan a fonálférgek hímivarsejtjei amőboid típusúak. Embrionális fejlődésük rendkívül gyors, ivarszervkezdeményeik már igen korai fejlődési szakaszban elkülönülnek. Egyes szerveik sugaras szimmetria szerint épülnek fel. Képesek anabiotikus állapot kialakítására. Az érzékszervek kivételével szervezetükből a csillós sejtek szinte teljesen hiányoznak. A fonálférgek testét a három csíralemezből kialakult szövetek, szervek építik fel.

Emésztő szervrendszerük három szakaszos. Szájszerveik felépítése jól mutatja életmódjukat. Elkülönült légzési és keringési szervük nincs.

A legtöbb faj váltivarú, ivari dimorfizmus is megfigyelhető. Több lárvaállapot közbeiktatásával érik el kifejlettségüket. A fonálférgek óriási alkalmazkodási képességük révén meghódították a legkülönbözőbb élőhelyeket, ott is képesek fennmaradni, ahol egyetlen más állatfaj sem. Előfordulnak a tengerek mély rétegeiben, az édesvizek valamennyi típusában, a félsós vizekben.

hogyan terjednek a férgek

Szélsőséges feltételek mellett is megtalálhatók, mint például szikes tavakban és hőforrásokban. A talaj többméteres mélységeibe is lehatolnak, de élnek még a sivatagokban is.

Nagyrészük szabadon élő faj, és fontos szerepet tölt be a szervesanyag-lebontás folyamatában. Igen sok faj elsősorban baktériumokkal, gombákkal, algákkal táplálkozik, vagy elhalt szerves anyagban, ürülékben él. Vannak ragadozók is, amelyek főleg kerekesférgekkel, medveállatkákkal, kistestű gyűrűsférgekkel vagy másfonálférgekkel táplálkoznak.

Számos faj növényi nedvet szív.

Állatrendszertan

Szinte valamennyi élőlénynek van gazdaspecifikus fonálférge. A termesztett növényeken a gyökér, a szár, a gumó és a levél károsítása révén jelentős veszteséget okozhatnak. Vírus- baktérium- és gombavektor szerepük sem elhanyagolható. A fonálférgek zsákmányt jelentenek az atkák, az ugróvillások, a hangyák, a rovarlárvák vagy egyes gombák számára, amelyek képesek megfogni őket. Mivel testük anyaga fosszilizációra alkalmatlan, csak feltételezik, hogy a többi ősszájú állatcsoporttól már a kambrium időszakban elkülönültek.

Lenyomataik 50 millió évesek, míg borostyánkőbe zártan 30 millió évvel ezelőtt élt fajok maradtak meg. A néhány fellelhető fosszília azonban nem ad elegendő információt a csoport törzsfejlődéséről.

Ősi eredetüket konzervatív és egyöntetű testfelépítésük bizonyítja. Nem valamilyen magasabb fejlettségű csoport leegyszerűsödött formáját, hanem egy egyenes irányban, progresszíven fejlett taxont képeznek. Fejlettségüket jelzi a magasfokú életmódbeli differenciáltság. Az ősi hengeres testű férgek a laposférgekkel állnak rokonsági kapcsolatban. Szoros kapcsolatban állnak a buzogányfejűekkel is, de legközelebbi rokonaik a húrférgek. Testüket a három csíralemezből kialakult szövetek, szervek építik fel.

Testhosszúságuk igen változó lehet, a legkisebbek az egy millimétert sem érik el, míg a legnagyobbak akár több méteresek is lehetnek.

meghatározása a platyhelminthes jellemzői a nyálkahártya és a paraziták tisztítása

A talajban szabadon élők általában mikroszkopikus méretűek, míg az állatokban élősködők ennél jóval nagyobbak. Az egy fajhoz tartozó egyedek közül a nőstények mindig vastagabbak. Testük általában majdnem színtelen, csak a béltartalom ad némi színezetet.

  1. Fonálférgek – Wikipédia
  2. Állattan | Digitális Tankönyvtár
  3. Milyen ételek nem kedvelik az emberi parazitákat
  4. Állatrendszertan – Wikipédia
  5. Az állatrendszertan kategóriái A rendszertani kategóriákat először Linné alkotta meg.
  6. Bevezetés az állattanba | Digitális Tankönyvtár

A bélcső és a test fala között lévő testüregüket gyakran kötőszövet tölti ki pseudocoel. A testfolyadék nyomása a szilárd váz nélküli fonálférgeknek hidrosztatikai vázat szolgáltat.

Testük tagolatlan, szelvényezetlen. A test egyes szervei sugaras, míg mások meghatározása a platyhelminthes jellemzői szimmetriát mutatnak. Testük végén ragadós anyagot termelő mirigy van. Testfelszínük külső kutikularétege általában sima, de előfordulhat rajta harántirányú redőzöttség is. Ez egyes fajoknál olyan kifejezett, hogy szelvényezettségnek tűnik. A kutikula kinövései lehetnek serték, hólyagszerű duzzanatok vagy szemölcsök, az élősködőknél kapaszkodóhorgok.

A serték elsősorban a vízben élőkre jellemzők. A Torquentia és Secernentia osztályoknál a test két oldalán hosszanti kiemelkedések oldalmezők vagy oldallemezek futnak végig. A kutikula kollagénhez hasonló fehérjékből és keratinszerű anyagból áll, melyek különböző irányban futó rétegeket alkothatnak. Az Ascaris fajok kutikulájában például kilenc réteget lehet elkülöníteni. A kutikula funkciója a belső hidrosztatikai nyomás fenntartása, a mechanikai behatásokkal és endoparazitáknál a gazdaállat emésztőnedveivel szembeni védelem.

Fejlődésük során négyszer vedlenek. Vedlés alkalmával a kutikula régi, felső rétegét eltávolítják az állatok. A rákoktól és rovaroktól eltérően a fonálférgek kutikulája meghatározása a platyhelminthes jellemzői vedlések közötti időszakban is növekszik. A kifejlett állatok nem vedlenek, de a kutikula tovább nő.

Navigációs menü

A kutikula rétegeit az alatta lévő epidermisznek megfelelő hipodermisz hypodermis termeli, amely a fonálférgeknél lehet egyrétegű, sejtes szerkezetű vagy sejthatárok nélküli, sokmagvú plazmatömeg syncytium. A hipodermisz helyenként a test hosszában megvastagodhat, léceket képezhet és az izomréteget hosszanti kötegekre tagolja. Általában dorzális, ventrális és meghatározása a platyhelminthes jellemzői léceket lehet elkülöníteni A lécekben futnak az idegtörzsek, illetve a két oldalsóban a kiválasztószerv.

A hipodermiszsejtek magjai is itt, a lécekben találhatók. Mivel a test falában nincsenek körkörös irányban elrendezett izomrostok, a test mozgása jellegzetes hullámzó, kígyózó formát mutat.

Minden izomsejtnek van egy, a hipodermiszhez kapcsolódó, összehúzódásra képes, fibrillumokat tartalmazó talprésze. A fibrillumok aktin és miozin filamentumokból állnak. Az izomsejt teste kontrakcióra nem képes, mert a miofibrillumok nélküli szarkoplazmát és a sejtmagot foglalja magába meghatározása a platyhelminthes jellemzői A testüregbe nyúló sejttest plazmája jelentős mennyiségű tartalék tápanyagot, glikogént tárol, és a sejtmag is itt van. Minden izomsejt rendelkezik egy karral, amely a legközelebbi idegpályához kapcsolódik.

Ez a kapcsolat az állatvilágban igen különleges módon, a megszokottól eltérően biztosítja az izomsejtek beidegzését. Nem az idegek viszik az impulzusokat az izomsejtekhez, hanem fordítva, az izomsejtek karjai veszik át az idegrostoktól.

A testüregben meghatározott helyeken meghatározása a platyhelminthes jellemzői számban rögzült sejtek coelomacyta lehetnek, melyeknek szerepe a testbe bekerült idegen anyagok bekebelezése. A feji végben található cölomaciták szoros kapcsolatban állhatnak a kiválasztást végző sejtekkel.

Az Ascaris fajokban a feji végen találhatók a fagocitózisra képes rögzült cölomaciták. Háromszakaszos emésztő szervrendszerük a szájnyílásból, az izmos garatból, a nyelőcsőből és a nem izmolt bélcsőszakaszokból áll. A szájnyílás körül a fajok egy részénél, például az Ascaris fajoknál ajkak, míg másoknál tapintószemölcsök papilla és serték vannak. A bélcsatornájuk kezdeti szakaszának felépítésében meglévő különbségek fontos támpontot adnak a rendszertani egységek és a fajok elkülönítéséhez A szájüreg kutikulával bélelt, ha ez erős, vastag, akkor szájtok a neve.

Enterocoelomata hármas testüregűek csoportokba lehet tagolni. Ezen csoportok közül az Enterocoelomata közel azonos tartalmú az újszájúak Deuterostomia fogalmával, de ide tartoznak még a Pörgekarúak BrachiopodaMohaállatok BryozoaCsöves tapogatósok Phoronida is. Az Eucoelomata az ősszájúak egy részének felel meg, Puhatestűeket Molluscaelő-gyűrűsférgeket Gephyrea és a szelvényeseket Articulata foglalja magában. E definíció nem alkalmazható jó néhány hibridnél, ahol az ős ugyan valamikor közös lehetett, de lényeges bélyegeik közel sem azonosak, mégis termékeny utódokat hoznak létre.

A mikroorganizmusokat fogyasztó fonálférgek szájürege ilyen alakulású. A szájüregben a ragadozó fajok többségénél fogszerű képletek lehetnek.

Acelomados biológiai jellemzői, fajok példái

A szájszurony stylus azoknál a fajoknál fordul elő, melyek áldozatukat vagy a növényi részeket megtámadva, annak védőrétegét átszúrva a lágy részeket szívják ki. A szájszurony a meghatározása a platyhelminthes jellemzői növényi nedvet szívó fajnál az alapján lévő gombokhoz kapcsolódó meghatározása a platyhelminthes jellemzői mozgatható, az állat a szájnyílásán át ki is tudja tolni.

A vegyes táplálkozásúak szájszuronya az előző típushoz képest tágasabb üregű, és fogmódosulásnak tekinthető. A fonálférgek a táplálékot elsősorban folyékony formában veszik fel. Ha szükséges, akkor a felszívás előtt meghatározása a platyhelminthes jellemzői váladékot bocsátanak a táplálékba.

A megnyúlt nyelőcső lehet egyszerű, tagolatlan cső. Számos fajnál egy vagy két izmos falú tágulat bulbus figyelhető meg rajta Ezeknek alakja, elhelyezkedése bizonyos mértékig a fajok elkülönítését is lehetővé teszi. A bulbuszok zárókészüléke megakadályozza a táplálék visszaáramlását. A garatüreg és a bulbuszok izmainak gyors összehúzódása tágítja az üreget, amely a táplálék felszívását eredményezi. Az elernyedő izmok — a bulbusz üregét szűkítve — a bélcső felé préselik tovább a táplálékot.

Az emésztőnedvet termelő mirigyek váladékukat vagy a bulbuszokba, vagy a nyelőcső és a középbél határán a bélcsőbe öntik. A bélcső fala egyrétegű hengerhámsejtekből áll, belső felszínét mikrobolyhok borítják.