Paraziták a társadalmi rovarokban. A legjobban utált rovarok - Terasz | Femina
Zombit találtak az állatvilágban Domokos Kata Egy hernyó, amely saját testével táplálta a benne élősködő, testnedvein hízó darázslárvákat, azok kikelte után valóságos zombivá válik: utolsó erejével is a már testén kívül cseperedő, bebábozódott darazsak életét védi. Az élősködő és gazdaállatának viszonya intim kapcsolat. A parazita a gazdaegyeden vagy benne éli le paraziták a társadalmi rovarokban egy fontos szakaszát, vagy épp egész életét - ilyenek például az állatokon vagy bennük élősködő tetvek és bélférgek.
- Eszköztár: Férgek által okozott betegségek Több féregfertőzés ismert, melyek nem vagy nem egyértelműen lokalizálhatóak egy-egy földrajzi térséghez, azonban néhánynak közülük jól ismert az elterjedési területe, és az odalátogató turistáknak mindenképp fell kell készülniük az ilyen jellegű egészségügyi kockázatokra.
- Feregirto tabletta
- Giardia cysts in stool treatment
Ez az együttélés gyakran csökkenti a gazdaegyed szaporodási esélyeit, sőt annak megbetegedését vagy pusztulását is okozza.
A rovarok között nagy számban találunk parazita fajokat, mint például a fürkészlegyek, fürkészdarazsak - ezek gazdaállatai jellemzően a növényevő rovarok.
A zombi-hernyó és a vudu-darazsak Az már korábban ismert volt, paraziták a társadalmi rovarokban a parazita jelenléte látványos változásokat okozhat a gazdaegyed viselkedésében. Ezek némelyike a gazdaállat, mások a paraziták továbbterjedését, túlélését szolgálják. Paraziták a társadalmi rovarokban paraziták olykor közvetítő egyed segítségével jutnak el a gazdaállathoz; a lándzsás métely Dicrocoelium dendriticum nevű élősködő kiemelkedő példáját mutatja annak, miként változtatja meg a parazita saját túlélése érdekében a gazdaállat viselkedését.
A lándzsás métely lárváinak célállomása valamely növényevő emlős szervezete. Céljuk eléréséhez közvetítő egyedként hangyákat használnak.
Zombit találtak az állatvilágban
Az egészséges hangyák hajnalban a fűszálak csúcsairól visszatérnek a védelmet és árnyat adó bolyba, ám a lándzsás métely lárváit hordozó, fertőzött társaik a csúcsokon maradnak, ahonnan könnyen bekerülnek a legelésző emlősök, juhok, marhák szervezetébe.
Arra, hogy a gazdaegyed manipulálása nem véletlenszerű, hogy a gazdaállat élősködők által befolyásolt viselkedése egyértelműen a parazita túlélését szolgálja, csak most született meggyőző bizonyíték. Arne Janssen biológus és paraziták a társadalmi rovarokban viçosai Brazil Állami Egyetem kutatócsoportja terepmunka során figyelte meg a fürkészdarázs által "megfertőzött" hernyók viselkedését.
Abban, hogy a Glyptapanteles liparidis darázs a Thyrinteina leucocerae araszolólepke hernyójába fecskendezi petéit, még nincs semmi különös.
A mintegy 80 pete a hernyó testében kezdi meg életét, annak testnedveivel táplálkozik, majd amikor elérkezik az idő, átrágja magát a hernyó bőrén, a lárvák kibújnak, és egy közeli ágon bebábozódnak. Ami azonban eztán következik, az leginkább a vudu-mágus és az általa irányított zombi rémtörténeteire emlékeztet: a lárvák, bár már nem a hernyóban élnek, továbbra is uralni látszanak viselkedését.
Ahelyett, hogy miután megszabadult élősködőitől élelem után nézve továbbállna, a hernyó a bábok mellett marad, és elszántan védelmezi őket a rájuk nézve veszélyes, paraziták a társadalmi rovarokban rovaroktól. A hernyó élete megdöbbentő módon épp akkor ér véget, amikor a bábokból előbújnak a kifejlett darazsak. A zombi-hernyó anyatigrisként védelmezi korábbi élősködőit Hogy igazolják megfigyelésüket, Janssenék laboratóriumi körülmények között, darázsbábok mellett tesztelték a darázs által fertőzött, illetve az egészséges hernyók viselkedését.
Mint az a kutatócsoport által készített első videofelvételen látható, a testében korábban a lárvákat hordó hernyó agresszíven csap le a lárvákat veszélyeztető poloskára.
Az egészséges, lárváktól soha nem fertőzött hernyót ezzel szemben szinte hidegen hagyja a ragadozó közeledése lásd a második videón. A hernyó viselkedése egyértelműen a lárvák életben maradását szolgája: a megfigyelt esetekben a védelem alatt álló lárvák túlélési esélyei kétszerte nagyobbak voltak, mint nem védett társaiké.
Egészséges hernyó ugyanazzal a rovarral Hogyan "irányítják" a kikelés után is a lárvák gazdaállatukat? Természetes nem valamiféle akaratátvitellel. A jelenség egyik lehetséges magyarázata, hogy az anyadarázs eleve olyan hernyót választ ki a petéi számára, amely a darázslárvákra nézve veszélyes rovarokkal szemben "abnormálisan" viselkedik.
Ez azonban nem ad választ arra, miért nem tágít a hernyó a bábok mellől, és miért esik egybe halála a darazsak kikelésével. A magyarázatot továbbra is a hernyó testében kell keresni.
Janssenék megfigyelték, hogy nem minden lárva hagyja el a gazdaállat testét. Néhány továbbra is bent marad. Valószínű, hogy ezek rákapcsolódnak a hernyó központi idegrendszerére, és így manipulálják annak viselkedését.
A hernyóban maradt lárvák vele együtt pusztulnak el anélkül, hogy kifejlődnének. Az altruizmus, az önzetlenség nem egyedülálló jelenség az állatvilágban, s az efféle extrém formája különösen jellemző az államalkotó rovarokra - méhekre, termeszekre, hangyákra, darazsakra.
Férgek által okozott betegségek
Az egyes egyedek önzetlen magatartásának magyarázata az ún. Ennek alapja, hogy az egy bolyban, fészekben élő egyedek mind közeli rokonai egymásnak - valamennyien egyetlen közös anyától, a királynőtől származnak.
A királynő egyes petéit a hímek megtermékenyítik, így két génkészletet hordoznak diploid petékezekből nagyrészt nőstények vagy steril hímek születnek. A meg nem termékenyített haploid petékből, amelyek csak egy példányban hordoznak génkészletet, hímek fejlődnek ki.
A dolgozó nőstények, bár maguk is képesek lennének petéket tojni, a legtöbb esetben mégsem szaporodnak, hanem a királynő lárváit, saját testvéreiket etetik, gondozzák. A haplodiploid fajok egyedei génállományának azonossága Anyja.
